Mikor vagyok a produktivitás csúcsán? Amikor azt csinálom, amit szívből szeretek. Ez a produktivitás és a halogatás legyőzésének legfőbb receptje számomra.

Évek óta kerestem a produktivitás kulcsát, de még inkább azt, hogy miért vagyok képes szabotálni önmagam, és nem megtenni olyan lépéseket, amiket korábban tiszta fejjel azonosítottam mint a legfontosabb következő feladatok egyike, ami közelebb visz valamelyik célomhoz. Ismerős, ugye? Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért vagyok néha képtelen rávenni magam, hogy leüljek dolgozni, elmenjek sportolni, megcsináljak egy régóta halogatott dolgot a lakás körül, és így tovább. Ezután jött persze a szégyenérzet, ami elindít egy olyan spirált, aminek a végén csak gyengül és gyengül a magamba vetett hitem. Ilyen gyilkos körök sokasága után tanuljuk meg magunkról azokat az önpusztító hiedelmeket, mint hogy “nem bízom magamban“, hogy “képtelen vagyok rávenni magam”, hogy “én halogató típus vagyok”, és mélyre súlykoljuk magunkba azokat a hidelmeket, amik később a tudatalattinkban egy fortyogó mocsárként összeállva elnyelik minden önbizalmunkat és motivációnkat. Aztán mi történik? Tényleg rászolgálunk a hiedelmeinkre és erősítjük magunkról a képet önmagunk tehetetlenségéről. Sikeresnek mondhatom magam mind karrier, mind vállalkozás, mind magánélet szempontjából, de ez a csapda engem is számtalanszor rabul ejt. De most találtam valamit.

Rájöttem nem rég, hogy mi a titok nyitja nálam, és leírom, hátha nálad is beindít valamit. Röviden: olyan tevékenységekben próbáltam motivációt találni a hatékony munkavégzésre, amiket egész egyszerűen nem szeretek csinálni. Nem csoda, hogy nem találtam meg magamban az erőt, ami az elinduláshoz vagy a befejezéshez kellett.

Így cseleztem ki a halogató énemet

A megoldás egyik legfőbb összetevője számomra az volt, amikor azonosítottam, hogy az előttem álló feladatok közül mik azok, amikbe teljes szívvel bele tudom vetni magam, és hosszabb távon a teljeskörű produktivitás kulcsa az, hogy csupa olyan dologgal foglalkozzak, amit imádok csinálni. Nem tartok még 100%-ban itt, de vannak már ilyen dolgok az életemben – és ezekben egy percet sem vesztegetek.

Mit kezdek azzal, amit viszont nem szeretek csinálni?

1. nem csinálom meg egyáltalán, de ha ezt a döntést hoztam, nem ostorozom magam emiatt
2. kiszervezem vagy delegálom olyannak, aki szereti és tudja is ezt a feladatot csinálni,
3. félreteszem és később megnézem, muszáj-e valóban megcsinálnom, vagy enélkül is elketyegnek a dolgok.

A lényeg, hogy 80%-ban olyan dolgokat csináljak, amiket szeretek csinálni, a többit pedig kiszervezem vagy félreteszem. Mindig lesz 20%-nyi munka, amit muszáj megcsinálnom, és többnyire ebben nem is leszek produktív, de elfogadom ezt az árat.

Flow élmény a munkámban

Én a Biznisz Boyz adások felvétele és vágása során döbbentem rá, hogy nem kell noszogatnom, rávennem magam, hogy elvégezzem a következő teendőmet, mert egyszerűen rajongásig szeretem ezt csinálni: megtervezni egy adást, a felvétel során teljes flow-ban beszélgetni a srácokkal, és később összerakni az egészet egy profi adássá. Képes vagyok hosszú órákat tölteni egy felvétel szerkesztgetésével, mert közben elképesztő flow-élményt élek át. Közben pedig ott állnak előttem az egyéb projektjeim teendői, amik akár még pénzt is hoznának, mégsem azokkal foglalkozom ilyenkor. Emiatt eleinte bűntudatot éreztem, de a Petivel való beszélgetés során állt össze a kép: ez egy jel volt arra, hogy igenis vannak olyan dolgok, amikben végtelenül hatékony tudok lenni, és ilyen tevékenységekkel kell a következő években körülvennem magam. Ez vált a legfőbb célommá. Beleborzongok, ha elképzelem, hogy milyen lesz az életem pár év múlva, amikorra elérem, hogy csak olyan projektekkel vegyem körbe magam, amiknek minden részét imádom csinálni, ill. a kevésbé élvezeteseket maradéktalanul delegáni vagy kiszervezni tudom.

Produktív énkép egy gondolat hatására

A fenti események hatására rájöttem, hogy nem igaz, amit eddig mantráztam magamról, mert nem vagyok halógató személy, sőt, hihetetlenül produktív vagyok abban, amit élvezettel csinálok. Hogy lehetnék egyszerre produkítv és halogató személy is? Sehogy. Egyszerűen rossz dolgokra emeltem a figyelmemet eddig. Egy gondolat megváltoztatta az énképemet, és ez elképesztő erejű volt az önbizalmamra nézve. Hasonló élmény volt ez ahhoz, mint amikor hosszú évek téves hiedelmei után rájöttem, hogy nincs semmi baj a memóriámmal: egész egyszerűen a számomra fontos és érdekes dolgokra emlékszem kivételesen magas szinten, és ezért cserébe minden mást eltesz egy mély fiókba az agyam, hogy ne kelljen foglalkoznia vele. Emlékszem, amikor ezt összeraktam fejben, akkor egy nagyon nagy súly gördült le a vállamról egy pillanat alatt, mert évekig azt hittem, hogy egyre rosszabbul emlékszem dolgokra.

Vannak ilyen felismerések, amik a gondolat sebességével változtatják meg az önmagunkról alkotott képet.

Másnak is értéket teremteni

Van még ezen kívül szerintem egy faktor, ami sokat segít a halogatás leküzdésén. Meggyőződésem, hogy igazán olyan dolgokat érdemes csak csinálni, amik túlmutatnak rajtunk, hozzájárulnak mások boldogulásához, fejlődéséhez is, és erről még visszajelzéseket is kapunk. Ha tudod, hogy valamit nem csak azért kell megcsinálnod, mert a főnököd azt mondta, vagy mert ott van a to-do listádon, hanem azért is, mert sokan számítanak rád, bíznak benned és várják tőled a segítséget, akkor szárnyakat kapsz.

Ha képesek leszünk feltölteni az életünket olyan tevékenységekkel, amiket a.) imádunk csinálni, b.) magunkon kívül másoknak is jót tesznek, akkor garantálom, hogy úgy fog elillanni a halogatás, mint egy régi rossz álom, aminek nincs már hatása a lelkünkre.

Ha most azt gondolod, hogy irreális elvárás ez, mert baromira nem fogja senki megfizetni, hogy a hobbidból élj és hozzá ez még tömegeknek is segítsen, akkor kezdd kicsiben: építs be olyan apró tevékenységeket az életedbe, amikre igazak a fenti alapelvárások, és próbáld ki, hogy képes vagy-e huzamosabb ideig, hónapokig életben tartani azt a projektet komolyabb halogatás nélkül. Kezdj közösségi faültetésbe, taníts gyerekeket rajzolni, légy egy közösség része és vállalj számodra kedves feladatokat, taníts hetente egyszer ingyen társastáncot a szomszédoknak, vagy kezdj podcast-elni és beszélgess inspiráló vendégekkel az adásokban. Tedd mindezt fizettség nélkül, csak a tevékenység öröméért. Garantálom neked, hogy ha igazán jó vagy abban, amit elkezdtél, látod, hogy segít ez a környezetedben lévőknek, jól érzed magad közben és még pozitív visszajelzéseket is kapsz, ez lesz a legproduktívabb része az életednek. És megígérek neked még egy dolgot: ha az előbb felhozott dolgok megvalósulnak, nagyon nagy esélyed van rá, hogy egy idő után a kereseted egy része is ebből a tevékenységből érkezzen. Utána nincs más dolgod, mint ezt megsokszorozni vagy reprodukálni, és nem fogsz többet halogatni.

Igen-t mondani a fontosra, nem-et mondani a másnak fontosra

Peti mindezt a fent említett adásban még egy igazán fontos szemponttal egészítette ki, ez pedig a tudatos nemetmondás  képessége. Hogy ez számára mit jelent, az említett podcast adás utolsó 15 percében meghallgathatod a többi produktivitással és halogatással kapcsolatos történet között.

Önsorsrontás, önszabotálás és önpusztító hiedelmek

A halogatásnak azonban van egy mélyebb, pszichológiai oldalról vizsgált oldala is, amit önsorsrontásnak vagy önszabotálásnak neveznek. Ennek a témakörnek fontos része a negatív hiedelmek felimerése és azok átkeretezése. Nagyon sokszor ugyanis nem azért halogatunk dolgokat, mert azokat valóban nem szeretjük csinálni, hanem egy belső önvédelmi mechanizmus a tudatalattinkban “rávesz” a halogatásra azért, hogy így “óvjon meg” a feladattal járó stresszhelyzettől, ami esetleg emlékeztet egy régi fájdalmas, eltemetett emlékre. Nagyon sokan ezért képtelenek beszélni sok ember előtt vagy késnek el “véletlenül” olyan eseményekről, amik fontosak lennének egy céljuk eléréséhez. Meg kell ismernünk, hogy milyen hiedelmek hátráltatnak minket, és könnyen lehet, hogy egyszerre könnyeddé válik elvégezni valamit, amit eddig akár évekig halogattunk. Erről egy következő cikkben fogok részletesen írni, mert nem könnyű falat, és szerintem a fent leírtakat sem könnyű elsőre befogadni.

Lelki oldal után jöhetnek a produktivitási tippek

Nem minden azonban a lelki háttér rendberakása, ha nincsenek meg az embernek a technikai képességei, hatékonysági eszközei. Sokszor egy jó app, egy jó szokás, egy jó technika segíthet maximalizálni a hatékonyságot, de szerintem ez csak a jéghegy csúcsa. A net tele van ilyen tartalmakkal, ezért én inkább a fenti lelki területre fókuszáltam, de jó szívvel ajánlom Zalaba Krisztián cikkét a halogatásról, és alább pedig bevágom Szántó Peti legutóbbi videóját is, amiben elmeséli, hogyan fordítsd az alvásodat az egyik legjobb hatékonysági eszközöddé.

Disclaimer: ez volt az első blogposztom. Mondd el, hogy tetszett alább!

Üdv
Adi