Azt gondoljuk, hogy nem vagyunk egyedül, ha azt mondjuk, hogy tudásunk nagyon nagy részét könyvekből szereztük. Ezen belül is a vállalkozói készségünk fejlesztésében sok-sok üzleti könyv játszott kulcsszerepet.
Ez a cikk egy gyűjtemény. Minden biznisz témájú könyvet, amit 2020 januárja után olvastunk, betettünk ide. És persze indulásként kiegészítettük a legfontosabbakkal, amiket ugyan korábban olvastunk, de mindenképpen említést érdemelnek.
A listán minden könyvhöz találsz egy rövid összefoglalót, egy 1-10-es skálán történő értékelést és egy-két kiemelt kulcsgondolatot. Emellett egyes műveknek külön (mini) BB extra podcast részt is szentelünk majd — ezek is linkelve lesznek itt.
FIGYELEM, FIGYELEM: ha üzleti hangoskönyveket hallgatnál magyarul (akár ebből a listából is), regisztrálj a Voiz-ra és zsebelj be 90% kedvezményt az első hónapból. Részletek itt.
Megjegyzés 1: Ezt a cikket egyszerre hárman írjuk — a Biznisz Boyz Podcast “házigazdái”: Adi, Atti és Tomi.
Megjegyzés 2: Értelemszerűen ez egy szubjektív toplista. De pont ezért elfogulatlan és őszinte is. Ha egy könyv sz*r, azt pont ugyanúgy lefogjuk írni, mintha jó.
Következzenek tehát a mi toplistánk (értékelés szerinti csökkenő sorrendben).
4 órás munkahét – Tim Ferriss
(Tomi szerint: 10/10)
Talán manapság már nincs is olyan online vállalkozó/szabadúszó, aki ne olvasta volna a 4 órás munkahét című klasszikust. Ez az egyik legalapabb, legpopulárisabb üzleti könyv.
Sokakat indított el egy új úton (így pl. Tomit is az online kurzusok felé). Tim Ferriss, a szerző, legnagyobb erőssége, hogy racionalizálja és a földre hozza a vállalkozói álmot: kevesebbet dolgozni és mégis gazdag életet élni. Persze ehhez gyakorlatias módszereket és eszközöket is kínál.
Tomi kedvenc gondolata a könyvből:
Nem gazdagnak lenni, hanem annyi pénzt keresni, hogy a megálmodott életstílusunkat tudjuk biztosítani. Viszont ha ezt végiggondoljuk, gyakran nem is kell hozzá olyan végtelenül sok pénz.
Önjáró vállalkozás (Built to sell) – John Warillow
(Adi szerint: 10/10)
Nagyon hosszú idő után ez volt az első üzlet könyv, aminek csüngtem a szavain, ami igazán inspirált.
Ebben a könyvben egy történetbe ágyazva meséli el a szerző, hogy miként lehet “eladhatóvá” építeni egy vállalkozást. A kiindulási állapot egy olyan ügynökség élete, ahol a cégvezető egyben fő sales-es, túl sok dologgal foglalkoznak, kezd kiégni a cégvezető és nagyon gyenge lábakon áll a vállalkozás.
A történet során végighaladnak egy olyan átalakítási folyamaton, aminek hatására egy niche területre specializálódnak, abban kifejlesztenek jól működő folyamatokat, a sales tevékenységet is rendszerbe ültetik, és egy amolyan önjáró vállalkozást fejlesztenek a recsegő-ropogó cégből. Ezután eljutunk a cégeladás kérdéseihez, amiből szintén rengeteget lehet tanulni – ezeket eddig soha, sehol nem hallottam még.
A könyv hiába szól a cégeladásról, a történet lelke, hogy egy olyan céget építsünk, ami az alapító napi jelenléte nélkül is működik, mert megtervezett folyamatok, szabályok mentén, tiszta szolgáltatási körrel dolgoznak – így pedig máris sokkal vonzóbbá válnak a befektetőknek is. Ha nem is akarod soha eladni a céged, akkor is olvasd el, mert tuti, hogy van pár olyan dolog, amit még kiszervezhetnél, átalakíthatnál, hogy minél kevésbé rajtad múljon a cég sikere.
The Psychology of Money – Morgan Housel
(Tomi szerint: 9.5/10)
A 2021-es nyár kellemes üzleti könyv meglepetése volt ezt számomra. Sose volt rajta a listámon, csak véletlen elém került egy ismerősön keresztül. Beleolvastam és alig tudtam letenni. Amúgy nem is egy hosszú könyv: velős és lényegre törő.
A kulcsgondolat az benne, hogy az ember nem (csak) racionális lény, ezért nem is várhatja magától, hogy (csak) racionálisan gondolkodjon a pénzéről.
Ugye, amikor pénzről van szó, két jellemző szélsőség jelenik meg:
- A nulla tudatosság, aka. hónapról-hónapra élés
- A teljes tudatosság, aka. mindent a spreadsheet-ben vezetünk és ha egy ezressel több ment el fogkrémre, akkor már szorongunk
A Psychology of Money könyv segít egyensúlyt találni a kettő között. Segít megérteni a lelki hátterét egyes pénzügyi döntéseinknek. És amikor értjük a miérteket, akkor már könnyebben tudjuk elfogadni a döntést magát is. (Vagy akár változtatni rajta.)
Tomi kedvenc gondolata a könyvből:
Amikor félreteszel, nem feltétlen a nyugdíjra kell gyűjteni, vagy egy új kocsira, vagy egy új hűtőre. Félretehetsz azért is, hogy szabad legyél. Ha van X millió forint a számládon, sokkal szabadabb vagy olyan döntéseket hozni, amit pénzügyi nyomás alatt nem tudnál megtenni.
The Brand Gap – Marty Neumeier
(Tomi szerint: 9/10)
Nagyon sok könyv születik mostanában branding (márkaépítés) témában. A többsége átlagos, semmitmondó szürkeség. Sok-sok sztori, amiből inspirálódni kéne… de a gyakorlatban is használható következtetések el-elmaradoznak.
Ne értsetek félre… tudom, hogy fontosak a sztorik. És szeretem is a Starbucks, NIKE, Coca-cola, stb. márkák mögött meghúzódó történeteket. De most őszintén: egy mikro-vállalkozásként én mégis mit kezdjek azzal, hogy az 1.000+ milliárd dollárra értékelt Apple miért azt a logót használja, amit?
Na de a lényeg, hogy a The Brand Gap-ben nincs félrebeszélés!
Engem amúgy nagyjából a 3. oldalon megvett a könyv, amikor az író kijelentette, hogy mivel tudja, hogy értékes számomra az időm, ezért rövid lesz (kb 2 óra alatt elolvasható a könyv) és a lényegre fog fókuszálni. A sztorizgatás kimarad és rögtön a következtetésekhez ugrik.
Szépen végig is megy az alapokon.
- definiálja a brand-et
- megmutatja az öt alapelvet, amire figyelnünk kell, amikor a saját márkánkat definiáljuk (Differentiate, Collaborate, Innovate, Validate, Cultivate)
- megmutatja, hogyan lehet a stratégiát és a kreativitást összhangba hozni és ezáltal a márkát építeni
- és közben megmutatja a tipikus hibákat és egy csomó-csomó gyakorlatias fogást.
Tényleg alapozó könyv, de annak tökéletes… Hogy mennyire tetszett azt talán az jelzi a legjobban, hogy ezt a könyvet kétszer is elolvastam egymás után — és még ki is jegyzeteltem magamnak későbbi újrahasznosításra. 🙂 Úgyhogy tényleg jó szívvel ajánlom.
Tomi kedvenc gondolatai a könyvből:
#1 A karizmatikus márka az, amire egy akármilyen telített piacon is az emberek azt mondják, hogy nincs igazi alternatíva.
#2 Hogy ismerd a saját brand-edet, három (egyre nehezedő) kérdést kell megválaszolnod: Ki vagy? Mit csinálsz? Miért számít ez? (A legnehezebb.)
Megragad – Chip and Dan Heath
(Tomi szerint: 9/10)
Ha van egy fontos üzeneted, azt tudni kell hatásosan és emlékezetesen átadni. A Heath fivérek a gondolatok “ragadósságát” tanulmányozták hosszú éveken át. Végül hat kritériumot találtak. Szerintük egy ragadós gondolat:
- egyszerű
- váratlan
- hiteles
- hihető
- érzelmekre hat
- sztorira épül
A könyvben ezeket a fogalmakat bontják ki jobban. Sok-sok példával és történettel. Én személy szerint 3-szor olvastam el a Megragadot, annyira kellemes és tanulságos olvasmány.
Tomi kedvenc gondolata a könyvből:
Legtöbbször azért nehéz egy gondolatot jól átadni valakinek, mert lehetetlen elképzelni, hogy milyen az, ha valaki még nem tudja azt, amit mi már igen. A szerzők ezt nevezik a “Tudás Átkának”, ami a tanításban tényleg egy igazi átok tud lenni.
What I Learned Losing a Million Dollars – Jim Paul
(Tomi szerint: 9/10)
Megjegyzés: Ez a könyv (ha jól tudom) magyarul nem jelent meg.
Ezt a Jim Paul remekművet még Görög Ádám ajánlójában láttam meg és el is tettem magamnak az olvasólistámra. Aztán 2019-ben vettem elő újra, amikor egyre többet kezdtem foglalkozni a tőzsde világával. Tudtam, hogy mielőtt beteszem az első forintomat akármilyen részvénybe is, ezt az írást el kell olvasnom. És nem csalódtam. A What I learned losing a million dollars lényegében egy nagy sztori, ahol a szerző elmeséli, hogy hogyan bukott (több mint) egy millió dollárt a tőzsdén. Ami a könyv címéből talán nem egyértelmű az az, hogy mindezt úgy tette meg, hogy nem volt 1 millió dollárja(!), tehát vaskosan mínuszba ment. (Ha jól értettem, akkor a tőkeáttétes befektetés csodájának hála.) Akárhogyis, a könyv óriási tanulságokat sorakoztat fel a befektetések érzelmi oldaláról. Helyenként repetitív, de a sztori így is viszi a hátán a könyvet.
Tomi kedvenc gondolata a könyvből:
Amikor a piac zuhan (vagy kilő felfelé) nehéz racionálisnak maradni. Az érzelmi alapú döntéshozás viszont a vesztesek újta. (Szó szerint.) Ezért még a befektetés előtt fel kell állítani a kiszállási szabályokat. Aztán később ezeket szigorúan be is kell tartani.
FIGYELEM, FIGYELEM: ha üzleti hangoskönyveket hallgatnál magyarul (akár ebből a listából is), regisztrálj a Voiz-ra és zsebelj be 90% kedvezményt az első hónapból. Részletek itt.
Alex Csodaországban – Alex Bellos
(Tomi szerint: 9/10)
Najó, ez nem is üzleti könyv, de ide tettem, mert zseniálisan jó. Ez egy szolid 500 oldalas matek könyv, ami a matematika legcsodálatosabb oldalait mutatja meg, egy igazi rajongó szemüvegén keresztül. Ajánlom azoknak, akik szeretik a számokat — és azoknak meg még inkább, akik (még) nem.
A sikeres coach (The prosperous coach) – Steve Chandler & Rich Litvin
(Adi szerint: 8/10)
Szerintem mindenkinek kötelező elolvasnia ezt a könyvet, aki emberek segítésével, coaching-gal, tanácsadással foglalkozik. Ez egy kifejezetten high ticket értékesítési szemüvegen keresztül beszél a coachingról, de persze nem csak árazásról van benne szó, ugyanis nagyon erősen megjelenik benne a hozzáállás kérdése, amivel muszáj rendelkeznie egy sikeres coach-nak.
Coaching módszereket senki ne keressen benne – a könyv kicsit úgy áll hozzá, hogy ezt már úgyis tudod, csak eladni, értékesíteni nem tudod még elég jól.
Számomra a legnagyobb hatást az a gondolat okozta, hogy a sikeres coaching során nem azért kérünk pénzt, amit csinálunk, nem az időnkért kérünk pénzt, hanem azért az elért hatásért, amihez hozzásegítjük az ügyfeleinket. Ez a szemléletmód elmozdít az óradíjas/alkalomdíjas szemlélettől. Nekem teljesen átírta a fejemben a saját árazásomhoz való hozzáállásomat – immár én is aszerint értékesítem a munkámat, hogy kinek milyen eredményt tudok elérni.
Miért “csak” 8/10? Szerkesztés szempontjából gyenge a könyv, inkább olyan, mintha lazán tematizálva összedobáltak volna blogbejegyzéseket két szerzőtől. Rövid fejezetek vannak benne, cserébe gyorsan lehet olvasni és nincs benne bullshit. Nagyon amerikai a könyv, kell egy jó szűrő ahhoz, hogy az ember ezt magyar piacra is átültethesse. A könyv elolvasától nem leszel jó coach/tanácsadó, de jobb és sikeresebb leszel, ha már a tudás és az alapok megvannak.
Lényeglátás (Essentialism) – Greg McKeown
(Adi szerint: 8/10)
Engem egy nehéz és zavaros időszakban talált meg a könyv és segített rendet tenni a fejemben. Nem lettem általa fókuszáltabb és nem választottam csupán egy területet, amire fókuszálok, de megértettem, hogy miért jó és hasznos a lényegre figyelni – inkább ezt hoztam magammal a könyvből. A könyv mottója, hogy kevesebbet tegyünk, de azt jobban. Nem arról szól, hogy dolgozzunk kevesebbetl, sokkal inkább arról, hogy alaposan válasszuk meg, hogy a véges időnket mire fordítjuk – és akkor itt nem csak munkáról, hanem magánéletről is bőven beszélünk. Ez kifejezetten jó a könyvben, hogy egyben kezeli a munkát és a magánéletet, nem választja külön az egyébként az életet teljesen átitató területeket. Megmutatja, hogy hogyan hat egyik terület a másikra akkor, ha szét vagyunk aprózódva.
Számos módszer és könyv írja le, hogy a fontos dolgokra koncentráljunk, nyilván ez a könyv is csak egy lökést ad ennek a megértéséhez. A szerző a saját történetein keresztül mutatja be, hogy mennyit lendített az életén, hogy valóban azokra a dolgokra kezdett fókuszálni, amik fontosak az életében. Nem mondom, hogy ennek a könyvnek a hatására megváltozott az életem, de egy olyan élmény marad, amire mindig hasznos pontként tekintek majd. Szerintem ez egy olyan könyv, amit pár évente érdemes újraolvasni, mert megerősíti azokat az alapelveket, amiket hasznos frissen tartani.
A képlet — Barabási Albert-László
(Tomi szerint: 8/10)
A képlet című könyvet több barátom és ismerősöm bíztatására vettem a kezembe… Azt mondták, hogy nekem mint adatos szakembernek ez biztos tetszeni fog. És így is lett. Barabási-Albert László híres data scientist, első sorban hálózatkutatással kapcsolatos munkáiról ismert.
Ebben a könyvben pedig egy populáris témát, a siker fogalmát vette elő. Az író sok-sok-sok adatot kielemezve boncolgatja az örök kérdést: mitől lesz valaki sikeres? (És mások mitől nem lesznek azok?)
A képlet egyszerre élvezetes, tanulságos és 100%-ig hiteles. Az olvasónak esélye sincs azt hinni, hogy Barabási Professzor hasára ütve mondana akármit is. Minden egyes állítás többszörösen van alátámasztva kutatásokkal, adatelemzéssel és logikai bizonyításokkal. Sok könyvvel ellentétben, A képlet nem mások kutatásait használja fel, a legtöbb kísérlet és elemzés saját projektként futott az író és háttér-csapata laborjában.
És mielőtt azt hinné valaki, hogy egy száraz adatos könyvről van szó… Hát nem: rengeteg sztori, izgalmas felépítés és kreatív kutatási-módszertanok teszik színessé az olvasmányt.
A végére az olvasó óhatatlanul is elgondolkozik… Vajon mi teszi, tette vagy tehetné ő magát is sikeressé?
Tomi kedvenc gondolata a könyvből:
Alkalmasság × korábbi siker = jövőbeni siker
Azaz ha jók vagyunk, akkor az első sikerek után minden hatványozottan egyszerűbb lesz. (Ezt személyesen is tapasztalom — bár csak kis léptékben: miután a blogom olvasott lett, sokkal egyszerűbb volt elstartoltatni a Youtube csatornámat is. A blogomra építve pont a Youtube-folyamat legnehezebb részét spóroltam meg: az első 1000-2000 feliratkozó megszerzését.)
Antifragile – Nassim N. Taleb
(Tomi szerint: 7.5/10)
Az Antifragile talán az egyik legnagyobb hatású üzleti könyv, amit 2021-ben olvastam. A címe egyetlen egy szó, mégis nagyon jól leírja, hogy miről szól. Az Antifragile bemutatja, hogy hogyan legyünk az életben a törékeny ellentétei. A csavar az, hogy a törékeny ellentéte valójában nem az ellenálló, hanem az anti-törékeny.
A könyv alaptézise, hogy különböző dolgok különböző módon reagálnak egy sokk hatásra. Pl. ha egy 40 kg-os súlyt:
- ráteszünk egy tojásra, akkor az összetörik –» tehát törékeny
- ráteszünk egy betontömbre, akkor nem történik semmit –» tehát a betontömb robosztus/ellenálló
- “ráteszünk” egy emberre (értsd súlyzózik vele), akkor növekedni fog tőle az emberünk izomzata és legközelebb jobban fel tudja majd emelni ugyanezt a súlyt –» tehát az emberi izomzat ilyen esetekben anti-törékeny: hosszútávon “profitál” a sokk hatásból
Ez a gondolkodásmód pedig az élet rengeteg területén működik. A könyv közel 700 oldalon keresztül fejtegeti azt, hogy ezt hogy-s-mint fordíthatjuk a hasznunkra… Ahogy mondtam, ez óriási hatással volt rám!
Ha ennyire tetszett ez a könyv, akkor miért csak 7.5/10-et adtam rá? Két okból:
- Ez a 700 oldal nyugodtan elfért volna 200-ban is, ha mondjuk az író tudna írni. (De nem tud.) Félreértés ne essék: még így is nagyon javaslom elolvasásra! Csak éppen számíts rá, hogy lesz vele küzdés. Őszintén sajnálom, hogy derogált Taleb Úrnak egy szerkesztőt alkalmaznia. Lehetett volna ez egy élvezetes mű is.
- A legtöbb állítás a könyvben elméleti síkon mozog. Semmi nem támasztja alá a felvetéseket, azon kívül, hogy “logikusan” hangzanak. Mint egy adatos szakember, ez persze nem volt ínyemre való. 🙂
Összességében az Antifragile egy inspiráló és nagy hatású könyv. Gyanítom, hogy a 2013-ban leírt gondolatok, nem csak most 2021-ben, de 2030-ban és 2040-ben is érvényesek lesznek majd.
Egy gondolat helyett rögtön 5-öt emelnék ki belőle — írásos forma helyett, egy egész BB podcast részt szentelve neki:
The Boron Letters – Gary Halbert
(Tomi szerint: 7.5/10)
Gary Halbert (†) a copy-writing legendás alakja. Sajnos online nagyon kevés átfogó anyagot találtam az életéről és munkásságáról, de azt így is összeraktam, hogy elég jól írt sales szövegeket.
A Boron Letters-ről Vavrek Balázs egyik hírlevélben hallottam és nagyon megragadott maga a koncepció. Gary Halbert a 80′-as években börtönbe került és hogy ne töltse tétlenül idejét, elkezdett leveleket írni, fiának, Bond Halbert-nek. Később ezekből a levelekből készült el a Boron Letters című marketing klasszikus.
Tulajdonképpen a könyv arról szól, hogy Gary Halbert megtanítja a fiát az élet nagy dolgaira és mindezek között – az író szerint – az egyik legfontosabbra: eladni és pénzt keresni.
1984-ben valószínűleg minden, amit írt, teljesen újszerűnek számított, mára azonban annyian és annyiféle képpen feldolgozták ezt a témát (sokan pont Gary Halbert-et másolva), hogy sok szövegírási újdonságot számomra már nem tartogatott ez a könyv. Mégis megérte elolvasni: 1) mert szépen összefoglalja a sales-alapokat 2) maga a stílus lenyűgöző!!! (Persze, kevesebbet nem is várnánk egy szövegírótól.) Annyira szépen és gördülékenyen ír, annyira könnyű olvasni az egész könyvet, hogy az hihetetlen. És már ez maga felér egy tanulással.
Tomi kedvenc gondolata a könyvből:
“Ha te és én mindketten hamburgert árulnánk, és csak egy előnyt választhatnál hozzám képest, ami a te oldaladon áll, mit választanál? Sokan a hús minőségét választanák. Mások a legjobb lokációt. És persze van, aki az olcsóbb árat mondaná…
Ha engem kérdezel, én egy dolgot kérnék csak: EGY FARKASÉHES TÖMEGET!”
Boldogság mint cégkultúra – Tony Hsieh
(Tomi szerint: 7.5/10)
A könyv olvasása után vegyes érzések maradtak bennem. Egyrészt az első 200 oldalt csak úgy faltam. Szinte egy délután alatt elolvastam az egészet. Tony Hsieh (†), a Zappos legendás CEO-jának aztán tényleg vannak vagány történetei. Minden, amit vall, tükröződik az életében: de leginkább az, hogy tényleg kereste a szenvedélyét, megtalálta és annak élt. Ez látszott minden döntésében és bizony irigylésre méltó — nem is feltétlen az, amit elért (pl. $1.000.000.000+os értékelésen adták el a Zappos-t), hanem — az út maga, amit bejárt ehhez.
Ha itt véget ért volna a könyv, szerintem legalább egy 9.5/10-et adtam volna rá.
De nem lett vége. És az utolsó egy-negyedében a könyvnek azt éreztem, hogy Tony nagyon megpróbált rámenni arra, hogy megfejtse, hogy mi a boldogság titka és hogy hogyan lehet ezt beültetni a cégkultúrába. Valószínűleg én nem pont a megfelelő életszakaszomban vagyok ahhoz, hogy ezzel azonosulni tudjak. (Már csak azért sem, mert szerintem az életnek, a boldogságnak, stb, stb, nincs megfejtése nagyon.) Vagy az is lehet, hogy a szerző által 2010-ben leírt alapelvek az elmúlt 10 év startup-jai nagyon felhígították már… A lényeg, hogy ezt az utolsó pár oldalt már nehezen tudtam befogadni. Ugyanakkor tudom, hogy valaki pont emiatt az utolsó egy-negyed miatt ad 10/10-et a könyvre.
Hááát szóval: ahogy írtam, vegyes érzések vannak bennem. Kíváncsian várom a kollégák (Adi és Atti) értékelését. 🙂
Tomi kedvenc gondolata a könyvből:
Kövesd a szenvedélyedet minden áron! Ez segít abban, hogy boldogabban, gazdagabban és teljesebben éld meg az életedet.
Better Business Writing – Bryan Garner
(Tomi szerint: 7/10)
Megjegyzés: Ez a könyv (ha jól tudom) magyarul nem jelent meg.
Ez egy nagyon szigorú értelemben vett üzleti könyv. Felvet egy témát (hogyan írj jobban) és rövid, érthető fejezetekben tanácsokat szabályokat ad, hogy ezt meg is tehesd.
Figyelem, ez nem egy marketinges, hanem egy hogyan-írj-jobban útmutató. A Better Business Writing-ból nem eladni fogsz megtanulni, hanem lényegretörőbb e-mail-eket fogalmazni. Felhívja a figyelmedet arra, hogy miért nem jók a hosszú mondatok, hogyan használj egyszerűbb szavakat és hogy hogyan kerüld az agyonkoptatott közhelyeket. Emellett szó esik arról is, hogy hogyan lehet megragadni az olvasód figyelmét, mik a legfontosabb (és leggyakrabban tévesztett) nyelvtani szabályok és hogy miért fontos az, hogy mindig átolvasd a szövegeidet és kidobáld belőlük a felesleges szavakat és mondatokat.
Tomi kedvenc gondolata a könyvből:
Attól nem fogsz okosnak tűnni, hogy bonyolultan és hosszan fogalmazod meg a dolgaidat. Sőt. Pont az az intelligencia egyik legfontosabb ismertető jele, hogy egyszerűen, érthetően és frappánsan tudod kifejezni magadat, még akkor is, ha összetett dolgokat kell elmagyaráznod.
FIGYELEM, FIGYELEM: ha üzleti hangoskönyveket hallgatnál magyarul (akár ebből a listából is), regisztrálj a Voiz-ra és zsebelj be 90% kedvezményt az első hónapból. Részletek itt.
Osztalékból szabadon – Sólyomi Dávid
(Tomi szerint: 6.5/10)
A most következő részben hadd értékeljek három befektetéssel kapcsolatos könyvet egyszerre:
- Osztalékból szabadon (Sólyomi Dávid)
- Rule #1 (Phil Town)
- I’ll Teach You to Be Rich (Ramit Sethi)
Nekem ez a három könyv együtt értelmezhető. Miért? Mert mindhárom egy-egy befektetési stílust mutat meg. Bár mindhárom azt sugallja (vagy akár konkrétan le is írja), hogy “elég ezt az egy könyvet elolvasnod a pénzügyi szabadsághoz” — azért én mégiscsak javasolnám, hogy mindenki nézzen meg minél több szempontot… És persze aztán még mindig választhat egy rendszert, ami hozzá a legközelebb áll. Lényeg a lényeg: ez a hármas csomag egy jó indulás.
Amúgy külön-külön is 6.5/10-et adnék rájuk. Görög Ádám fogalmazta meg a legjobban azt a gondolatot, ami itt eszembe jutott, úgyhogy ide idézem:
“Különbséget kell tennünk a vagyonteremtés, vagyonmegőrzés és vagyongyarapítás között. Ha van 30-40 millió forintod befektetni, akkor szép eredményeket fel lehet mutatni. Na most van egy olyan tippem, hogy a legtöbb embernek […] ez a 30-40 millió forint nem áll a rendelkezésére. Hé, amint ez összejött, nyugodtan koncentrálj a vagyongyarapításra (befektetések)! De addig a vagyonteremtés a játszma neve.“
Akárhogyis, szerintem manapság az emberek többet várnak a tőzsdétől/ingatlanozástól/befektetésektől, mint amennyit azok ténylegesen adni tudnak… és kevésbé fókuszálnak az aktív értékteremtésre. Ezért az én értékrendemben egy üzleti könyvek listán a befektetéssel kapcsolatos írásoknál nálam max. 7/10-ről indul a skála. Bocsi. 😉
Amúgy ha így nézzük, befektetés témán belül ez három kifejezetten jó könyv!
Kezdem Sólyomi Dávid írásával, ami az osztalék-portfólió építésre megy rá. (Tehát olyan részvényekbe való befektetésbe, amelyek rendszeresen, megbízhatóan, kiszámíthatóan osztalékot fizetnek.)
Ami a könyv nagy pozitívuma, hogy Dávid nem ködösít. Mindig a lényegről beszél, őszintén. Szemben a másik két (amerikai) könyvvel, nála tényleg azt érzem, hogy nem akar semmit upsell-elni nekem, csak egyszerűen leírja, hogy ő mit csinál, hátha másnak is hasznos.
Emellett pedig természetesen nagyon izgalmas és érdekes az elemzési-módszertan, amit a átad.
Összességében a stock-picking izgalmas világ, nekem nagyon melósnak tűnik (biztosan többnek, mint heti 1-2 óra). Illetve azt a könyv elolvasása után sem értettem végül, hogy miért jobb egy sikeres osztalékfizető cég, mint egy ugyanúgy sikeres, de osztalékot nem fizető cég… (Bár reményeim szerint Dáviddal hamarosan interjúzunk és akkor személyesen meg tudja válaszolni a kérdésemet.)
(Illetve zárójelben még egy konkrétabb kritikaként fogalmaznám meg, hogy engem azért egy kicsit zavart, hogy pl. egy Philip Morris pozitív példaként van felhozva (osztalékfizetési szempontból) — hiszen a pénzügyi teljesítménye ellenére a társadalmi haszna azért erősen megkérdőjelezhető ennek a cégnek. 🙂 De amúgy el tudom fogadni — őszintén mondom — hogy ennek a fontosságát mindenki máshogy látja.)
Mindent egybevéve, ahogy mondtam érdekes, izgalmas és tanulságos a rendszer, amit Dávid bemutat. Örülök, hogy beleláthattam a gondolkodásába. És azt is el tudom képzelni, hogy ha az ember bele teszi a melót (és a pénzt) akkor szépen működik is a dolog.
Rule #1 – Phil Town
A három befektetéses könyv közül ez a “legamerikaibb”. Az első 50 oldalt (“jaj de gazdag leszel”, “én se voltam gazdag, de gazdag lettem”, “ha nekem ment, neked is fog”) úgy lapoztam át, mint a pinty. És bevallom majdnem le is tettem a könyvet ezen a ponton. Szerencsére nem így történt, mert utána levő elemzési módszertan pont ugyanolyan izgalmas, mint a fentebb említett Sólyomi Dávid féle. Egy tök más rendszer, más elemzésekkel — sok helyen támadja is az osztalék-fókuszú befektetést — ezért is érdemes a két könyvet együtt értelmezni.
Ami a Rule#1 rendszerben nekem nagyon bejön az az, hogy a négy lépcsős szűrő rendszerében az az első, hogy csak és kizárólag olyan cégekbe fektessünk, amelyekre büszkék lennénk akár 100%-os tulajdonosként is.
Illetve tetszett a “Margin of Safety” elv is, ami szerint a kis befektetőnek nem elég nagyon jó cégekbe fair áron befektetni. Még a fair árnak is legalább az 50%-áig le kell menni, hogy megfelelően biztos legyen a befektetés. Nyilván ennek a részleteit és a hozzátartozó számítást a könyv ismerteti.
I’ll Teach You to Be Rich – Ramit Sethi
Hamár “amerikais” stílusnál tartunk… MI EZ A CÍM? 10 év távlatából még maga a szerző is elismeri, hogy kicsit scam-gyanúsra sikerült. Nem baj, a tartalom alapvetően itt is rendben van. A másik két könyvvel ellentétben a befektetésre vonatkozó alapelve ez:
- no picking
- no timing
Ramit Sethi sokkal jobban arra fókuszál, hogy hogyan tudsz rendszeresen, jó arányban megtakarítani és hogy hogyan tudsz ténylegesen kvázi nulla munkával befektetni. Ennek az egyik része az, hogy nem egy adott részvénybe fektetet a pénzed (no picking) — a másik pedig az, hogy nem nézegeted az árfolyamokat keresve a jó beszállási/kiszállási pontokat (no timing).
Mint minden rendszerben, a Ramit Sethi által vázoltban is van kockázat, de talán itt a legkisebb. Cserébe ő ígéri a legkisebb hozamot is — cca. 8%-ot. (Azért az is elég jó, szerintem.) Mindent összevetve, a három stílus közül hozzám személy szerint ez áll a legközelebb.
Ahogy ennek a kis befektetéses könyves szekciónak az elején írtam: a megfelelő stílus mindenkinek más — viszont ahhoz, hogy objektíven tudj dönteni, érdemes legalább ezt a három könyvet elolvasod.
It doesn’t have to be crazy at work – Jason Fried
(Tomi szerint: 5/10)
Imádtam a címét ennek a kiadványnak. És sok helyen nagyon egyetértettem a tartalommal is… de a stíluson egyszerűen kiakadtam.
A Basecamp egy olyan cég, amiért — hogy egy haveromat idézzem — sokan a fél karjukat odaadnák, hogy ott dolgozhassanak. Az It doesn’t have to be crazy at work-öt pedig a Basecamp CEO-ja és CTO-ja írta. És tényleg nagyon jó, ahogy megcsinálták a cégüket. Szuperek a belsős policy-k. (Pl. itt a nyílttá tett employee handbook-juk.) És biztos vagyok benne, hogy paradicsomi érzés náluk dolgozni.
DE! Ami számomra megölte az olvasásélményt, az az volt, hogy az egész könyvből az sugárzik, hogy “ezt csak így lehet csinálni és ha te nem így csinálod, akkor hülye vagy”. Persze ez nincs így direktbe leírva. De ha beleolvasol, látni fogod, hogy minden egyes fejezetben egy pozitív példát hoznak a szerzők… a Basecamp-et. Nincs kitekintés, hogy mások így csinálják. Nincs ellenpélda. Még csak jó példára sincs más cég említve. Egyetlen egy dolog van a világon: a Basecamp. Gyakran az indoklás helyett is annyi van egy felvetés mellett, hogy “a Basecamp-nél így csináljuk.” Annyira egocentrikus az egész, hogy az már fájt. Azért végigmentem rajta.
Gazdag Papa, Szegény Papa – Robert Kiyosaki
(Tomi szerint: 4/10)
Nagy csalódás volt ez a könyv. Annyit hallottam már róla és régóta a listámon volt. Lehet, hogy ha fiatalabban olvasom, többet adott volna, de most (32 évesen) azt látom, hogy ezt az egész könyvet el lehetett volna intézni egy hosszabb blog-cikkben. De tényleg: repetitív, csapongó, légből kapott ötleteket vesz alapvetésnek… Egyszóval rossz.
Ha valaki nem akarja elolvasni, akkor itt az egy mondatos összefoglalása a könyvnek (mondjuk ez az egy mondat tényleg hasznos benne):
Először olyan dolgokat vegyél, amik hasznot termelnek neked (részvény, kötvény, kiadható ingatlan, jogdíj, más vállalkozásból részesedés… lényegében akármi, ami pénzt termel) — és csak aztán vegyél olyan dolgokat, ami viszik az így megtermelt hasznot (luxus autó, luxus ház, luxus akármi).
Company of One – Paul Jarvis
(Tomi szerint: 3/10)
Uh, nagyon gyenge.
Klisé gyűjtemény, 4-órás-munkahét-koppintás. A könyv, amit érezhetően azért írt a szerző, hogy ő is írjon egy ilyen témájú könyvet. Amúgy sokan szeretik. (Amazonon megtévesztő 4.5/5-ös értékelése van.) Hát nekem nagyon nem jött át. Többször megfájdult a fejem közben az elviselhetetlen bullsh*t mennyiségtől.
Jóból kiváló – James C. Collins (első 70 oldal után letettem)
Bevezettem egy jó szokást az életemben. Azt a könyvet, ami nem tetszik, inkább nem olvasom végig. A Jóból kiváló volt az első ilyen. Egyszerűen annyira hosszú, száraz és irreleváns volt a bevezetés, hogy nem tudtam elképzelni, hogy a könyv többi része jó lehet. Lehet, csak én voltam vele így, de hát ez van…
(UPDATE: Összefoglalást olvastam róla, az alapján nem sok mindenről maradtam le.)
Geoffrey A Moore – Crossing the Chasm (első 70 oldal után letettem)
A Crossing the Chasm-t már nagyon sokszor el akartam olvasni, de valahogy sose került az olvasólistám tetejére. 2020 februárjában mégiscsak ott találtam. Nagy izgalommal vágtam bele, hiszen sok jót hallottam róla. Egy igazi klasszikus, sokszor hivatkozott műről beszélünk. De kb a 20%-nál tartva be kellett látnom, hogy ez kifejezetten B2B üzleteknek szól és azokon belül is azoknak, akik termékeket (online vagy offline) gyártanak. Úgyhogy ezen a ponton letettem. Ezzel együtt viszont jó könyvnek tűnt, csak nem nekem.
Két dolgot így is megtanultam belőle:
- Soha nem akarok B2B terméket készíteni és marketingezni.
- Soha nem akarok a klasszikus értelemben vett mainstream piacra betörni. Jobb nekem a lelkes early adopter-ekkel dolgozni. 🙂
Több üzleti könyv hamarosan érkezik a listára…
Van ajánlásod? Ne habozz megosztani a zárt Biznisz Boyz FB csoportban!
FIGYELEM, FIGYELEM: ha üzleti hangoskönyveket hallgatnál magyarul (akár ebből a listából is), regisztrálj a Voiz-ra és zsebelj be 90% kedvezményt az első hónapból. Részletek itt.
