2018 messze legmeghatározóbb könyvélménye Az elengedés szabadsága – Út a tökéletes élethez c. könyv olvasása során ért. Sőt, ez nem csak könyvélmény volt, ez egy gondolkodásmódomat transzformáló életélmény volt.

Ez a könyv alapos kihívás elé állította az elmémet, ugyanis a benne írt élettapasztalat szembe ment minden olyan célállítási elvvel, amivel az elmúlt években tömtem a fejemet. Tucatnyi évet szenteltem annak az elképzelésnek, hogy minden engem érő fejleményt én irányítok és én alakítok a tudatom, a koncentrációm, az akaraterőm és persze a kemény munka eredményeként. Így leírva egészen kétségbevonhatatlanul logikusnak is hangzik mindez. Ugyanakkor évek óta motoszkál bennem a kínzó gondolat, hogy ha igaz, amit a tudatos teremtésről gondolok, akkor hogy lehet az, hogy életem minden nagy és fontos új fejezete szinte a semmiből jött? A nagy mérföldkövek mint az életemet alapjaiban meghatározó találkozások, az új és váratlan kihívások, amiken keresztül megismertem önmagam (egy részét), mind-mind a tervezetlenül, szinte minden előjel nélkül történtek velem. Akkor hogy is van ez? Hagyjam, hogy az élet csak úgy történjen velem, vagy én tervezzem meg a következő tapasztalásaimat?

Amikor a könyv választ engem, nem én a könyvet

Az Elengedés szabadsága ebben a gondolatvilágban jött és tarolta le az eddigi gondolatrendszeremet. Ez a könyv engem választott ki a könyvesboltban. Sosem hallottam róla korábban, senki nem ajánlotta ez előtt. Épp a coachommal történt beszélgetésről tartottam hazafelé, és éreztem, hogy be kell mennem a könyvesboltba. Nem tudtam, hogy mit keresek, egyszerűen hallgattam egy hívásnak, ami ezt a könyvet sodorta elém. Már a címéről tudtam, hogy ez az, amire szükségem van. Talán pont az elengedés volt a téma a coaching konzultáción is, talán csak érezte a lelkem, hogy most erre van szükségem.
A könyvet egy egyiptomi nyaralás során olvastam, amit javarészt a tengerparton, a kellemes melegben, de finom szellő által óvva töltöttem. Ilyen környezetben még nyitottabb voltam a benne írtakra, és egész idő alatt a föld (vagy a tengerpart homokja) fölött fél méterrel lebegtem. Hazatérve még hetekig tartott a könyv hatása, majd szép lassan visszavette az uralmat fölöttem a megszokott gondolkodásminták jól ismert, lelkesítő és felzaklató hullámzása. Újra visszatértem a görcsös jövőtervezésbe és abba a szilárd hitbe, hogy csak rajtam múlik, hogy mi lesz a következő fejezet az életemben. Ezt a könyvet nem elég egyszer elolvasnom. Sok általam nagyra tartott embertől irigykedve hallottam, hogy vannak könyveik, amiket évente újraolvasnak, és mindig valami újat kapnak tőle. Most már nekem is van ilyen könyvem.

Az erdei jógiból programozó, programozóból CEO

Az Elengedés szabadsága egy amerikai fiú útját mutatja be, aki a fejében robotoló hangoktól menekülve egészen az erdő mélyéig szökött, hogy kitisztítsa a fejét és az életét a meditációnak szentelje, majd hogy hagyja magát, hogy az Élet váratlan fordulatai az erdő mélyéről egy milliárdos szoftverfejlesztő cég CEO-jává repítse, miközben évtizedekre létrehozzon egy jógaközösséget az erdő szívében. Mindezt úgy, hogy végig az erdőben éljen, az egyre növekvő követői körében. Nagyszerű sztori egyébként, ahogy az író megosztja, ahogy megszületett a kezei között (minden programozói előképzettség nélkül) egy olyan szoftver kódja, ami később egy hatalmas vállalkozás elsődleges terméke lett. Üzleti szemmel olvasva is rengeteg jó sztori van a könyvben, és az egészet átitatja ahogy a szerző az üzleti sikereit az elengedés szabadságának köszönheti.

Mi irányítunk, vagy Élet irányít minket?

A könyv azzal a felvetéssel fegyverez le rögtön az elején, hogy ugyan miért gondoljuk, hogy a mi dolgunk lenne az élet áramlásának irányítása, amikor olyan energiák hatnak rajtunk kívül, amik nálunk sokkal régebb óta és sokkal tovább fogják még a világ dolgait egyengetni, ráadásul nem is akármilyen szinten.
Hiába nincs sok hatásunk az élet még legcsekélyebb részleteire sem, mégis folyton azt gondoljuk, hogy befolyásolhatjuk, hogy mi történjen meg az életünkben és mi ne. Ez a forrása a rengeteg belső harcnak és szorongásnak.
A világ folyásáról kialakított képünk és elvárásunk csupán az elménk szüleménye. Azt hisszük, befolyásolhatjuk azokat az erőket, amik minket is létrehoztak. Majd, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kiterveltük, azonnal bajt sejtünk a háttérben, hogy “szar az élet”, hogy “megint kiszúrtak velem”, “pedig én mindent megtettem”.
És nem az a baj, hogy mindent megteszünk, hanem az, ha nem ismerjük fel, hogy pont az élet folyásával szemben, akaratból és erőből cselekszünk.

“Ha az élet folyamatának természetes kibontakozása egész univerzumokat teremthet és működtethet, valóban logikus-e azt feltételeznünk, hogy semmi jó nem történhet velünk, ha nem magunk kényszerítjük ki az akaratunkkal?” (Részlet a könyvből.)

A hangszer vagyok, nem a művész

A könyv szerint pont az a dolgunk, – és ezt az író, Michael A. Singer (de kéri, szólítsuk csak Mickey-nek) a saját életén keresztül mutatja be – hogy hagyjuk történni velünk az eseményeket, akár a személyes preferenciánk ellenére is, és az akaraterőnket állítsuk az Élet szolgálatába, hogy megvalósulhasson az, ami könnyen és természetesen, az Élet támogatásával zajlik rajtunk keresztül. Egyébként is, honnan tudhatjuk a magunk szűk látókörű elméjével, hogy mi lesz a legjobb nekünk? Számtalan olyan helyzet volt az életemben, ami váratlan történések eredményeként alakult. Ha igazán visszagondolok, a legkreatívabb eseményeket rendre nem én terveztem el előre, hanem akkor történtek velem, amikor igent mondtam a szembejövő lehetőségekre.
Szeretek úgy gondolni erre, hogy én csak egy hangszer vagyok az Univerzum kezében (és itt az Univerzumot ki-ki helyettesítse be világlátása vagy vallása szerint egy másik nagybetűs szóval), amin keresztül, ha hagyom, a világ legszebb és csak rám jellemző dallamai csendülhetnek fel. Nincs még egy olyan hangszer mint én vagyok, de én nem tudok játszani magamon, meg kell engednem, hogy zenéljen rajtam keresztül az Élet.

És mi lesz így a céljainkkal?

A könyvben Singer nem próbál tanácsokat adni, nem mondja meg, hogyan kellene élnünk. Elmondja viszont az elképesztő élettörténetét, amiben szinte mindenki magára ismerhet bizonyos eseményekben, függetlenül attól, hogy mennyire érezzük földönkívüli dolognak a meditációt, az elvonulást, a jógát, vagy általában a spiritualitást. Talán ez a könyv egyetlen hiányosságát is takarja egyben: nem kapunk világos útmutatást arra, hogy ha el is fogadjuk ezt a szemléletmódot az elengedésről és az élet folyásának engedelmeskedő hozzáállásról, akkor mégis hogyan tudjuk kezelni ezt a bizonytalanságot és mit kezdjünk azokkal a helyzetekkel, amikbe a megengedés után kerültünk. Nem mondja ki ugyan Singer, de elemezve a könyvet, az a véleményem, hogy a tanulság az, hogy engedjük meg az életnek, hogy kibontakozzon, ne próbáljuk állandó célállításokkal és akarattal egy olyan irányba terelni, ami most preferáltnak tűnik. És ha ennek folyományaként belekerülünk egy új helyzetbe, igenis vegyük elő a tudatos teremtőképességünket, az akaraterőnket és logikánkat, hogy az adott szituációból a legtöbbet hozzuk ki. Itt jelenik meg a célalkotás és a priorizálás jelentősége, amire nekünk van hatásunk, de csak egy bizonyos mértékig.
Dolgozzunk össze az Élettel. Ő hozza a helyzeteket, mi pedig kivitelezzük tudásunk legmagasabb szintjén – ezen, és csak ezen a szinten van a mi hatóerőnk. Majd, amikor az épp aktuális lépcsőn felfelé haladva elérjük a következő emeletet, bízhatunk abban, hogy az élet hozza a következő szerepünket, ami akár egészen idegen és ismeretlen is lehet elsőre. A mi dolgunk, hogy megengedjük, hogy “zenéljen rajtunk az Élet”, és aktívan tegyünk azért, hogy támogassuk ebben őt. Így olyan kreatív és váratlan eseményeknek lehetünk tanúi a saját világunkban, amiket magunktól képtelenek lennénk kitalálni.
Szeretek mostanában (pont a könyv hatására) rövidebb, 3 hónapos időszakokra célokat állítani. Ez az az időszak, amit még beláthatok, ami még reálisan az adott élethelyzetemen belül ér engem. Ebben a 3 hónapban próbálom én alakítani az életet, de nem tudom, és nem is akarom megmondani, hogy mi legyen a következő negyedév feladata. Érdekes szemléletváltás ez ahhoz képest, ahogy eddig éltem, de sokkal kevesebb stresszel jár, sokkal izgalmasabb így élni.

Nagy kihívás az elengedésben hinni, a személyes preferenciáinktól nem befolyásoltan létezni, nem mondom, hogy könnyen emészthető ez a gondolat és nem mondom, hogy nekem már teljesen megy, de tiszta szívemből érzem, hogy igaz és hogy ebben rejlik a titok nyitja.
Csodálatos könyvélmény, ami lebombázta az eddig emelt várakat a fejemben, de a helyükre palotákat emelt. Őszintén ajánlom mindenkinek – ahogy ezt tudják is azok, akiknek már ajándékoztam vagy kölcsönadtam ezt a számomra oly kedves olvasmányt.

Nyerd meg a könyvet! (LEJÁRT!)

Nagyjából ezeket írtam meg a könyv kiadójának, a 21. Század kiadónak, és megkértem őket, hogy hadd ajándékozzam meg a Biznisz Boyz követőit. Ők azonnal válaszoltak és örültek újabb emberekhez juthat el Az elengedés szabadsága – Út a tökéletes élethez, és felajánlottak 5 db könyvet, amit kisorsolunk köztetek február 24-én. Annyit kell csak ehhez tennetek, hogy rányomtok alább a gombra és megadjátok a mail címeteket, amin keresztül (szerencsés sorsolás esetén) értesíthetünk. Az így megadott mail cím nem kerül be semmilyen adatbázisba, csak az értesítés miatt fontos, nem adjuk ki senkinek. A két sorsolásnál feltétel, hogy tagjai legyetek a zárt Biznisz Boyz FB csoportnak vagy a személyes hírlevelemnek, és hogy megnyomjátok a gombot (így tudom, olyan emberhez kerül a könyv a két csoportból, akiket érdekel).

ITT TUDSZ JELENTKEZNI A JÁTÉKRA:

A JÁTÉK LEZÁRULT