Először is: milyen egy jó tanácsadás?
Az előző cikkben írtam, hogy meglátogatok egy tanácsadót, akit kikérdezek a befektetési terveimről. Ezt a cikket rögtön a találkozó után este írtam meg… Viszont végül úgy döntöttem, hogy pár nappal később publikálom, mert kellett idő emésztgetni még a dolgokat — és feldolgozni/értékelni azokat, amik elhangzottak.
Mielőtt rákanyarodnék a tanulságokra, még le akartam írni, hogy szerintem milyen egy jó tanácsadás. (Ültem már az asztal mindkét oldalán.) Szerintem — a legfontosabb dolog, hogy az alany sose úgy álljon fel a konzultáció végén, hogy piff-paff, meg lett neki mondva, itt egy kész terv, a kezébe van adva a megoldás.
Egy ilyen intim és nem egyértelmű témában, mint a személyes pénzügyek ez szinte amúgy is lehetetlen küldetés… Mert oké, hogy a tanácsadónak végtelen tapasztalata van, rengeteg dolgot látott és hallott már, és a mellényzsebében van 10.000 best practice. De 2-3 óra alatt nem tudja teljesen felmérni a helyzetedet.
Szóval én úgy mentem neki ennek a beszélgetésnek, hogy azt várom, hogy új szempontokat halljak egy tapasztalt embertől és új megvilágításba kerüljenek az eddigi gondolataim. Azt viszont tudtam, hogy azt, hogy mi lesz ennek a konkrét kézzelfogható eredménye, az én feladatom lesz kitalálni. És az is az én felelősségem lesz, hogy a konkrét tanácsokból mit fogadok meg és mit nem.
Na ezek átgondolásához kellett ez a pár nap.
Jó volt a tanácsadás?
Igen, nagyon hasznos beszélgetés volt. Az egész sokkal átfogóbb volt, mintsem hogy csak befektetésről beszéljünk. (Arról gyakorlatilag csak a második felében esett szó.) Elsősorban a személyes pénzügyek kerültek elő: hogy állok most, miket szeretnék elérni, mik a lehetőségeim, stb.
Volt jó pár Aha-élmény.
Ebben a cikkben viszont csak egyetlen egy kulcsgondolatot fogok megosztani. Azt, ami a legnagyobb hatással volt a jövőbeni terveimre.
Mire szeretnék költeni és honnan várom a bevétel(növekedés)t?
Rá kellett jönnöm, hogy ez két elég alapvető kérdés. És lényegében még egyiket se válaszoltam meg – sőt, valamiért nem is ilyen szemüvegen keresztül néztem a befektetés témát.
Csak egy egyszerű példa a mire-szeretnék-költeni kérdésre:
Mivel nemrég született gyerekem, valószínűleg nemsokára nagyobb lakásba kell költöznünk. Mondjuk ezt tudtam és beszéltük is a feleségemmel, de most be kell látnom, hogy eddig inkább optimistán álltam a dologhoz, mint realistán. (“Remélem, jól megy majd a biznisz a következő években…”) Aztán 2-3 év hipp-hopp elrepül és ha nincs fókuszban a lakás-megtakarítás, akkor nem is lesz a számlán annyi pénz, mint kéne. 🙂 Ezt mindenképpen ki kell számolnom és be kell állítanom rá egy “agresszívebb” megtakarítási tervet.
A kulcs viszont a honnan-várom-a-bevételnövekedés kérdés volt számomra.
Ugyanis miért fektet be az ember? Végső soron azért, hogy több pénzt vegyen ki, mint amit berakott. Persze-persze, vonzó dolog a tőzsde és a passzív vagyonnövelés. (Ami nem is olyan passzív.) De lehet, hogy előbb egy kicsit matekoznom kellett volna, mielőtt a konkrét portfóliót kezdem el összepakolgatni… 🙂
Szóval hol is a nagyobb a megtérülés?
Szépen felhívta a figyelmemet ez a beszélgetés, hogy ha most nagyon elmélyedek a tőzsdézésben, az egy durva fókuszvesztéssel járhat, aminek az alternatív költsége nagyon magas is lehet. (Ezt amúgy a belső BB FB-csoportban is említette egyik csoporttagunk, Róbert.)
Mert hogy mekkora a profit 1 év alatt egy tőzsdén befektetett 100.000 forinton? Átlagosan 8.000 Ft. (De legyünk nagyon optimisták és mondjuk, hogy másfélszer ennyi: 12.000 Ft.)
És mekkora a profit, ha a saját cégembe fektetem? Mondjuk, hogy 100.000 forintot költök egy akármilyen marketing megoldásra (pl. egy lead magnet-re). Ebből utána ha csak havonta csak +1 eladás jön a $97-es kurzusomra… Az évente +12 eladás. Adózás után ~260.000 Ft. Ergó 160.000 Ft profit. (Kb 15-20-szor annyi, mint a tőzsdén. És akkor még nem számoltam az upsell-eket.)
Oké, elnagyolt a becslés. De az biztos, hogy ott még bőven nem tart a Data36, hogy azzal legyen a probléma, hogy nem tudom, hogy hogyan lehetne rá több pénzt költeni. 🙂 (Kis redizájn pl. ráférne lassan.)
(Megjegyzés: számolhatnék még egy órabért is a precizitás kedvéért, de ezt inkább most hagyjuk. Simán látszik, hogy nagyságrendi a különbség.)
A másik oldalon azért ott van még mindig, hogy ez az egész befektetés dolog azért is vonz, mert hogy így nem egy lapra (saját cég) teszek fel mindent. Szépen, szaknyelven: diverzifikálok. De a tanácsadás után el kellett gondolkodnom, hogy mégis mi az ára ennek a diverzifikálásnak? És hogy megéri-e egyáltalán? Pontosabban, hogy életem jelenlegi szakaszában és azzal a nagyságrendű megtakarítással, amivel most rendelkezem, megéri-e? (Hint: nem.)
A tapasztalat fontos. De pontosan mit is akarok megtapasztalni?
Ahogy azt az első cikkben leírtam, a befektetés-projekttel a következő egyéves célom az, hogy tanuljak a tőzsdéről. Ezt továbbra se vetettem el…
Viszont volt egy félmondata a tanácsadónak, ami nagyon megragadta a figyelememet:
Azt említette, hogy szerinte azért érdemes kis pénzzel bekukucskálni a tőzsdére, hogy az ember átélje egyszer az érzelmi hullámvasút részét egy tőzsdei bezuhanásnak és visszatérésnek. Merthogy lélektanilag nem mindegy, hogy 500.000 HUF esik 20-30-40%-ot — vagy éppen 50.000.000 HUF. Főleg ha az ember először tapasztal ilyet életében.
Így elgondolkodva rajta, igazából ez az elsődleges dolog, amit meg akarok tapasztalni jelenleg a tőzsdében: hogy vajon tényleg működik-e érzelmileg is a Buy & Hold?
Viszont ehhez a tapasztaláshoz egyelőre nem kell egy bonyolult portfólió.
Egyszerűsítés
Az előző részben leírtam az akkor tervezett portfóliómat. Ez volt az:
“Egy évig havi 100k ezekbe:
- 15% inflációkövető magyar állampapír (aka PMÁP)
- 15% fix kamatozású magyar állampapír (aka MÁP+)
- 30% S&P 500 ETF (iShares)
- 20% ingatlan ETF (valószínűleg: IWDP)
- 10% OTP Supra
- 10% Bitcoin“
Egyébként konkrétan a portfólió-részig el sem jutottunk a tanácsadásban. De már anélkül is tudom a választ: ez így nagyon-nagyon túl volt gondolva.
Mindent egybegyűrve jelentősen egyszerűsítettem az egészen:
- Veszek egyszer 500.000 HUF S&P 500 ETF-t: beteszem, nem piszkálom, nézegetem, hogy mi történik vele.
És ennyi. 🙂
Najó, nem teljesen. Az egyéb megtakarításaimat, amikből amúgy nem tőzsdéztem volna, nagy eséllyel egyszerűen állampapírba fogom rakni, valszeg MÁP+ba (de itt még van egy házi feladatom, amit ki kell számolnom, hogy a PMÁP vagy MÁP+ éri-e meg jobban). Ezt főleg azért csinálom, hogy ne csak ott értéktelenedjen a bankszámlán. De ennek jelentős befektetői tanulsága valószínűleg nem lesz. (Persze majd meglátjuk.)
Amíg meg nincs több 10 milliós nagyságrendű megtakarításom (gondolom az eddig cikkekből is lehetett sejteni, hogy nincs :-)), addig a többivel felesleges egyelőre bonyolítani.
Befektetek egy cégbe, amit igazán ismerek
Az igazi feladat, amire fókuszálni kell pedig az, hogy fejlesszem továbbra is a Data36-ot, ahogy a csövön kifér.
Az, hogy ez mennyivel nagyobb megtérüléssel járhat, arra fent már adtam egy nagyon távoli becslést.
Viszont akkor itt leírom, hogy konkrétan milyen változásban gondolkodom.
A Data36-ba eddig is rengeteget invesztáltam. Főleg időt, de azért pénzt is. Jelenleg olyan 200.000 HUF körül költök rá havonta, amiben a legtöbb minden benne van. Főbb tételek:
- KATA adó (55.000 HUF/hó)
- amerikai anyanyelvű proofreader (30-40.000 HUF/hó)
- Teachable (30.000 HUF/hó)
- Egyéb szoftverek és liszenszek (30.000 HUF/hó)
- Reklámköltések (átlagosan 30.000 HUF/hó)
- Fejlesztések (átlagosan 30.000 HUF/hó)
Viszont ezek mind “must-have” típusú dolgok. Persze ezeken sose spóroltam, ha drágább szoftver kellett a jobb minőségű felhasználói élményhez, akkor azt vettem.
De proaktívan sosem fektettem be. Pl. minden FB-kampányt úgy futtattam, hogy az mindenképpen már önmagában megtérülő legyen.
Rájöttem, hogy az igazi hosszú távú (amolyan buy & hold mindset-es “nice-to-have” típusú — szép magyarosan mondva ;-)) anyagi befektetéseim a saját cégembe nem voltak rendszeresek.
Ahogy látod, a tervezett portfólióra szánt havi 100.000 HUF-ból a következő évre (12*100 – 500 = 700) megmaradt 700.000 HUF. Ezt elhatároztam, hogy egy az egyben a Data36-ra kell majd költenem – természetesen az eddigi alapköltéseimen felül.
Pl. olyasmikre, hogy:
- az ingyenes termékeimet/cikkeimet hirdetem, csak közönségépítés célból
- megbízok egy marketingest, hogy segítsen rendbe tenni ezt-azt a folyamataimban
- megbízok egy dizájnert, hogy tegye rendbe a landing-jeim kinézetét.
- stb.
Ezekről tuti fogok beszélni a podcast-ben, úgyhogy erről elég ennyi.
Fókusz
És tudom, unalmas, megint visszatértem oda, amit a podcast-ben képviselek. Fókuszálni egy dologra, a saját bizniszre és nem hagyni, hogy akármilyen jó ötlet, vagy side-biznisz letérítsen az útról.
Talán ezek a cikkek jó példák voltak arra, hogy néha-néha én is elcsábulok. És ilyenkore úgy érezheti az ember, hogy csak körbe-körbe járkál és ugyanoda ért vissza, ahova elindult. Itt csak azt a hasonlatot tudom, hozni, amit a konverzióoptimalizálás tréningjeimen is szoktam:
A kör csak felülnézetből kör. Ha oldalról nézel rá, rájössz, hogy egy csigalépcső és amikor körbeértél, már egy szinttel fentebb vagy. (Egy építészes előadásból loptam.)
Mégegy dolog: Egyedi részvény?
Erről már írtam az előző cikkben, hogy nagyon esetleges, hogy belevágjak és akkor is inkább csak hobbiprojekt szinten. Őszintén, ez most még távolabb került. De továbbra is, ha valahonnan nagyon az ölembe esik 300.000 HUF, lehet, hogy rápróbálok egyet. Addig viszont lehet, hogy megcsinálom az “elemzéseket” ehhez az 5 céghez:
- VF Corp (aka. NorthFace),
- Toyota,
- Starbucks,
- Clarus Corp (outdoor sportok),
- Nestlé
Hogy ha esetleg jön egy lehetőség (zuhanás az áraikban), akkor felkészülten tudjak hozzáállni a dologhoz. Meg ez amúgy is érdekel, szóval szabad időmben lehet, hogy elemezgetném őket, akkor is, ha nem vennék belőlük soha.
“Short-olás” és a kp előnyei
Mégegy gondolat. Nemrég hallgattam egy befektetéses podcast-et. Ajánlom mindenkinek, nagyon szórakoztató, főleg, hogy ausztrál akcentussal beszélnek benne.
Egy érdekes dolog, amit említenek benne és ami a fent leírtakkal kicsit még egybe is vág, hogy azt mondják benne, hogy az egyik legkockázatmentesebb módja “short-olni” a piacot az az, hogy az ember nem fektet be (kvázi azonnal használhatóan megvan a pénze). Most nem fejteném ki a miértjét a dolgoknak, akit érdekel, hallgassa meg a részt.
Mindenesetre az üzenet nekem ebből az, hogy a nem-befektetés (vagy a nagyon konzervatív befeketetés) is egy befektetési döntés. A jelenlegi piaci helyzetben pedig még akár egy racionális döntés is lehet.
Következő lépés?
Nos, hát sajnálom, de innentől valószínűleg ritkábbak lesznek a részek. (Ez amúgy is így lett volna, de a jelenlegi stratégiával ez még valószínűbbé vált. :-)) A konkrét fejleményekről mindenképpen beszámolok (pl. ha megvettem az S&P 500-at… ami szintén azért nem csak egy click-click-buy lesz, ahogy elnéztem. :-))
UPDATE: tényleg nem az lett, de itt a 4. rész.
Meg persze azon is sok múlik, hogy mi történik a Data36-ban és a világpiacon a következő hónapokban.
Addig is, gyere a zárt Biznisz Boyz Podcast FB csoportba, ahol értesülhetsz, ha van új rész.
Tomi
