Ez a cikk a Money Mindset-sorozat része. A sorozat eddig megjelent elemei: 1. Money Mindset: A személyes pénzügyekről őszintén (PODCAST) 2. Személyes pénzügyi kalkulátor, amit én is használok
Az önkorlátozó hiedelmek tapasztalatom szerint a legtöbb esetben önmagunk értékességével és a pénzzel kapcsolatosak. Persze ez a két téma szorosan összefügg: ha magamat értéktelennek tartom, arra sem vagyok érdemes, hogy sok pénzt keressek – illetve megfordítva pozitív hiedelemmé: minél több értéket képviselek, annál több pénzt érdemlek a szolgálataimért.
A legtöbb ilyen hiedelmünket gyerekként gyűjtjük, első sorban szüleink életéből merítkezve, a tőlük sokat hallott mondatok és a belőlük áradó energiák magunkba szívásából. Ez persze pozitív és negatív irányban is igaz: ha szüleink egészséges képet festenek elénk a pénzről, a gazdagságról és a munkáról, bennünk csupa olyan pozitív hiedelem épül ki, ami megkönnyíti felnőttként a boldogulásunkat. Ha gyerekként olyan mondatokat hallunk szüleink vagy a közvetlen környezetünk szájából rendszeresen, mint “nem engedhetjük meg magunknak”, “nincs rá pénzünk”, “a pénz nem boldogít”, “a gazdagok mindig lopnak”, és társai, akkor akarva-akaratlanul ezekkel a berögződésekkel teremtjük újra az életünket, és ezek az önkorlátozó hiedelmek fogják uralni a pénzzel kapcsolatos látásmódunkat. Ezeket a tényeket látjuk megvalósulni a környezetünkben,
a körülmények mindig beigazolják az elvárásainkat.
Rögtön leszögeznék egy dolgot, ami az én hitrendszerem alapjait képezi: meggyőződésem, hogy a pénz olyan energiák megtestesülése, amiből annak jár sok, aki megérti a teremtésének szabályait, és ezáltal a megfelelő energiákat áramoltatja. A hiedelmek pedig befolyásolják, hogy képesek vagyunk-e a megfelelő energiákat megmozgatni. Ha rossz hiedelmekkel állunk a pénzkérdéshez, nincs sok esélyünk arra, hogy gazdagságot teremtsünk. Ha támogató hiedelmek élnek bennünk a pénzzel kapcsolatban, gördülékenyen tudunk pénzt teremteni azáltal, hogy olyan értéket adunk másoknak, amiért cserébe egyre több és több pénzt kérhetünk el, vagy ugyanazt az értéket egyre több és több embernek adjuk át.
Ezzel együtt nem gondolom, hogy a gazdagság, vagy épp a szegénység elkerülése pusztán a hiedelmek rendbetételén múlik. Vannak olyan körülmények, adottságok, amik megléte esetén nagyon nehéz változtatni, de az is igaz, hogy kifejezetten hátrányos környezetben még ritkább, hogy a környezetünkben élőktől egészséges és támogató pénzügyi hitrendszert lehetne kapni. Bármilyen körülmények között igaznak vallom azonban, hogy az alábbi beépült hiedelmek csak eltávolítanak a nyugodt és anyagilag sikeres élettől.
Tipikus önkorlátozó hiedelmek a pénzzel kapcsolatban
Nekem is van nem kevés önmagamra káros hiedelmem, a pénzzel pedig pláne így van ez, ahogy az ezen cikket olvasók 99%-áról nagy eséllyel elmondható ugyanez. A változás azonban elkezdődött bennem egy ideje, amikor elkezdtem meghallani az engem mérgező önkorlátozó gondolatokat a pénzzel kapcsolatban. Mindig mondom, hogy a problémák tudatosítása az első lépés a megoldás felé, és azáltal, hogy sikerült tudatosítanom a pénzzel kapcsolatos hiedelmeimet, jórészüket sikerült is megoldanom.
Íme néhány mérgező gondolat, amit nem mulaszt el a külvilág beégetni az elménkbe miközben felnövünk. Ezek és ezek különböző formái zengenek otthon, az iskolában, ezeket halljuk az osztálytársaktól, majd a kollégáktól, és ezt erősíti a média is. Te hány gondolatot mondtál már ki hangosan vagy magadban ezek közül? Hány olyan volt, ami átfutott a fejeden, amikor meg akartál venni valamit, vagy ha egy gazdag(nak látszó) embert láttál az utcán?
“A sok pénzért mindent fel kell áldozni. Nem akarok olyan ember lenni, aki nem látja a családját, nincs szabadideje, mert folyton csak a pénzt hajtja.”
Holott a valóság: igenis lehet sok pénzt keresni okos folyamatok, jól szervezett, nagy értéket adó munka által, az átlagos munkaidőnél jelentősen kevesebb idő alatt. Nem csak a milliárdosok kiváltsága, hogy ne dolgozzanak a hét bizonyos napjain, csak mert így kívánják. Törekedj arra, hogy egységnyi idő alatt a lehető legmagasabb értéket add át, ezért pedig kérd el a lehető legmagasabb árat. Én azt a hatalmat szeretem a legjobban az újonnan elnyert vállalkozói életemben, hogy van lehetőségem minden hónapban fizetésemelést adni magamnak azáltal, hogy kijavítok egy folyamatot, ami eddig vitte az időt, megemelem az áraimat, vagy létrehozok egy előfizetéses szolgáltatást.
“Pénzt csak pénzből lehet csinálni” illetve “a vállalkozáshoz nagy kezdőtőke szükséges”.
Ezek a mondatok azt jelentik, hogy ha most nincs sok pénzed, akkor nem is kezdhetsz bele semmibe. Ez badarság. Ha van egy értékes tudásod, amiért most épp a munkáltatód fizet, akkor ezt a tudást jó eséllyel eladhatod másnak is szabadúszóként, megemelt áron. Észrevetted már, hogy a munkahelyeden mindig az alvállalkozók kapják a legjobb órabért? Ők azok, akik megértették, hogy a munkájuk magas minőségű és nehezen pótolható, és eladják ezt cégeknek az alkalmazotti órabér 2-3x-osáért. Szóval szerintem helyesebb így a mondás: “pénzt csak tudásból lehet csinálni”. Ha nem a tudásodat adod el, hanem az idődet, akkor a lehető legalacsonyabb bért fogják neked adni. Egy saját vállalkozás elkezdése megteremti számodra a lehetőséget, hogy te kontrolláld a bevételeidet, és megfelelő tudás megléte esetén a vállalkozásod elkezdéséhez sokszor semmilyen befektetés nem szükséges.
“Minden gonosz forrása a pénz.”
Ez az egyik legaljasabb méreg, lassan öl és biztos munkát végez. Aki gyerekként ezt hallotta folyton a szüleitől, komoly kihívások elé nézhet most, ha gazdagodni támad kedve.
Ezzel szemben hatalmadban áll lecserélni ezt a gondolatot egy ilyen támogató hiedelemre: “A pénz segít abban, hogy még több jót hozzak a saját életembe és gazdagítsak másokat is.”
A pénz sokszor az egészség elérésének az eszköze. Meg tud menteni emberi életeket. Csak rossz célokra használva válik rossz eszközzé, hiszen a pénz csak eszköz. Ha jó célra használják, jó dolgokat hoz magával.
“Rosszul bánok a pénzzel.”
Ezt egyszer elhitted magadról vagy valaki elhitette magadról. Például tinédzserként elherdáltad a zsebpénzed a szüleid számára felesleges apróságokra, és számtalanszor a fejedhez vágták azóta is, hogy rosszul bánsz a pénzzel. Csakhogy ez a gondolat megmarad felnőttként is, és beteljesíted ezt a gondolatot. Ha ez a hitrendszered szerinti viselkedésed, akkor így is fogsz tenni minden helyzetben, ha az épp elegendőnél kicsivel több pénzhez jutsz.
Cseréld le a gondolatot valami hasonlóra, ha nyakon csíped, amikor megszólal a fejedben: “Okos pénzügyi döntéseket hozok. Minél több pénzem van, annál bölcsebben bánok a pénzzel, ezáltal képes vagyok egyre több pénzt megtakarítani.”
“Nem érdemlem meg, hogy gazdag legyek.” és “Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy sok pénzt keressek.”
Meg is érkeztünk a “nem vagyok elég jó”-szindrómához. Ebben szinte minden ismerősöm küzd valamilyen szinten – magamat is beleértve. Ez egy annyira komplex gondolkodási minta, amit szerintem csak nagyon komoly önismereti munkával, akár pszichológus segítségével lehet leküzdeni. És itt legtöbbször nem is a pénzről van szó. Egy általános kép él bennünk arról, hogy nem elég jó, amit csinálunk, sőt, úgy általában mi magunk is teljesen feleslegesek vagyunk. Sok pénzt pedig csak a nagyon értékes emberek kereshetnek – hát persze…
Ebben a tudatállapotban az emberek bármilyen jót vagy értékeset tehetnek, nem érzékelik annak a tetteiket, amik.
Bár nem vagyok pszichológus, sem az emberi elme nagy szakértője, csak a saját megoldásaimról tudok beszélni: nekem nagyon bevált, hogy bele mertem tenni olyan helyzetekbe, ahol visszajelzést kaphattam emberektől arról, hogy értékes számukra az én munkám.
Ha van bármi, amiben jó vagy – akár ha csak önzetlen figyelmet tudsz adni másoknak, vagy ha szépen tudsz rajzolni, ha jól énekelsz, ha jól bánsz a számokkal, ha Excel-guru vagy, ha te főzöd a legjobb kávét, ha úgy tudsz vasalni, mint senkimás, és így tovább – próbálj minél több embernek segíteni a képességeddel és hagyd, hogy hálával és elismeréssel fizethessenek a munkádért.
Sokan azért nem merik értékesíteni a tudásukat, mert megbéklyózza őket az évtizedek óta fejükben járó “nem vagyok elég jó”-szindróma, és ha megmutatnák a világnak a képességüket, mindenki rájönne, amit ő már régóta tud: hogy mennyire értéktelen is valójában. Ezért e félelmük miatt megbújnak az emberek az átlagosság szürke fátyla alatt és sosem élik ki a velük született vagy tanult nagyszerű képességeiket.
Sokan fel sem ismerik, hogy miben jók. Ennek felfedezésére is van egy ötletem: keresd azokat a helyzeteket, amikor a környezetedben valaki felkiált, hogy milyen szépen/jól/okosan/ügyesen csináltál valamit: “Nem is tudtam, hogy te ilyen jól tudsz főzni!”, “Úgy irígylem a stílusodat!”, “Bárcsak én is ilyen választékosan és összeszedetten tudnék beszélni mások előtt, mint te!”, “Ha ilyen hangom lenne, én biztos, hogy folyton hangosan énekelnék!”… És így tovább. Keresd ezeket a jeleket. Keresd a visszajelzéseket és higgy annak, aki elismer téged és ennek hangot is ad!
“Vagy pénzt keresek vagy azt csinálom, amit szeretek.”
Igenis lehet azt csinálni, amit szeretsz és amiért sok pénzt adnak. Ha nem hiszed, elemezd a gazdag emberek történetét. Olvass (ön)életrajzokat és látni fogod: a legsikeresebb emberek azzal lettek a legtöbbször gazdagok, hogy azt csinálták, amiben a legjobbak, amihez tehetségük van és amit szeretnek csinálni.
Csináld azt, ami feltölt, mert abban soha nem fogsz kiégni! A pénz pedig követni fog.
“Azért nem vagyok gazdag, mert nincs diplomám.”
Lásd az előző pontot: vizsgáld meg, hogy a környezetedben lévő és a világ egyéb pontjain lévő gazdag embereknek mennyiben járult hozzá a diplomájuk megléte a sikerességükhöz.
Tőlem soha senki nem kérte még a diplomámat, pedig 3 munkahelyen is vittem magas vezetői állást.
A tudás, a kiállás, a kommunikációs készségek, az önérvényesítés dönt az esetek többségében arról, hogy ki mennyit keres, nem egy papír megléte vagy hiánya határozza meg, hogy ki mennyit ér.
“A pénz nem boldogít.”
Ez így igaz is, mivel mindannyiunk alaptermészete a boldogság, tehát ezt sem a pénz megléte, sem a hiánya nem befolyásolhatja. Ezzel együtt, ha van pénz, az szabadságot ad arra, hogy azokat a dolgokat élvezzük, amik emelik az életünk minőségét, és extra lehetőséget teremt arra, hogy segítsünk másoknak.
“Nem engedhetjük meg magunknak.” és “Nincs rá pénzünk.”
A végére hagytam a “kedvenceimet”, amelyek az én fejemben is zakatoltak régóta. Többször kaptam magam felnőttként is azon, hogy ezek a szavak hagyták el a számat különböző kombinációban. Szerencsére fülön csíptem ezeket a mondatokat mostanra, és azóta irtom ezeket a környezetemben, ha meghallom.
Ezek az aljas, csendes gyilkosok. Ártalmatlan szituációkban elhangozva mérgezik a gyerekek elméjét. A boltban sétálva, amikor csokiért könyörögtél gyerekként. Vagy később felnőttként, ha elromlik otthon valamelyik drága gép, amit cserélni kéne. Vagy, ha felmerül benned a vágy, hogy idén elmehetnétek nyaralni külföldre is végre. És akkor lesújtanak ezek a válaszok valakitől, akinek elhiszed ezeket a szavakat.
Ezek a mondatok lezárják az ember kreatív elméjét. Pontot tesznek egy megszületendő megoldási javaslat végére. Bezárják a kaput minden lehetséges jó ötlet előtt, ami arra irányulhatna, hogy hogyan is lehet megvenni/elérni a vágyott célt. A kérdés a “hogyan”-ban rejlik. Mit kell tennünk azért, hogy megvehessük ezt az új cipőt? Hogyan tudunk több pénzt teremteni azért, hogy ne okozzon gondot egy új hűtő megvétele? Milyen változást kell tennünk a költési szokásainkban azért, hogy több pénzt takarítsunk meg?
Ezek a kérdések kinyitják a kaput. Itt tér keletkezik arra, hogy kreatív ötletek segítségével választ kaphassunk.
A megfelelő hitrendszer megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy könnyed úton érjünk el pénzügyi sikereket. Én tudom, hogy messze vagyok még attól, ahova tartok, de nagyon hosszú utat tettem már meg. Ezen az úton sikerült jópár mérgező gondolatot kiírtanom, vagy legalább gyengébbé tennem. Nem tudom, hogy valaha megszabadulok-e minden önkorlátozó hiedelmemtől a pénzzel kapcsolatban, de azt már bizonyítottam magamnak, hogy a fenti (és sok más) hiedelem tudatosítása és új gondolatokkal való átírása segít ebben. Lassan 10 éve figyelek arra, hogy mindig le legyen írva az aktuális pénzügyi célom, és hogy ha elérem a célomat (általában 1-3 év alatt sikerült eddig), akkor mindig legyen készenlétben egy következő pénzügyi cél. Nem akarom elhinni, hogy bárhol limitálva van, hogy mennyi pénzt teremthetek az életembe (figyeld meg, hogy tudatosan nem azt írom, hogy “mennyi pénzt kereshetek”, ugyanis keresni valami olyan dolgot szokás, ami el van rejtve vagy ami nincs a szemünk előtt, és ezek közül egyik sem igaz a pénzre). Nekem még problémát okoz, hogy hogyan pénzügyi célszámot fogalmazzak meg, ami több nagyságrenddel van a mostani fölött, de tudom, hogy néhány év múlva már ott fogok tartani, ahol ma még csak nem is remélem. Ez pedig bárkinek elérhető, ha nem küzd a fenti pénzügyi önkorlátozó hiedelmektől.
Neked melyik káros pénzügyi hiedelem okozza a legtöbb gondot? Hogyan oldottad fel az eddigieket? Írd meg nekem egy válaszlevélben a hírlevelem bármelyik levelére válaszolva!
